Suli ut�n nem is volt k�rd�s a d�lut�ni program. A f�r�sz �gyis tropa, mel� ugrott, j�het a s�t�ra! Kett�kor m�r a Cseresznyefa-parkol�ban ragasztottam a f�k�t. Sajnos ez id� alatt ink�bb es�, mint h� esett, de sebaj! Kint vagyok a hegy l�b�n�l, mindj�rt �ssze is �ll a felszerel�s, semmi sem t�ntor�that el att�l, hogy ma Hideg-hegyen s�r�zzek. A piros X-en indulva �tkeltem a patakon �s nekil�ttam a nyomfektet�snek. Csak �n �s az erd�! Fantasztikus! Mire el�rtem az els� nagyobb kaptat� el�tti kicsinyke r�tet, m�r a kezdeti es� is �tv�ltott igaz h�es�sbe. Kell enn�l jobb? Felpillantottam a hegyre. Csak a h�ba burkol�z� f�k koron�it l�ttam. Hihetetlen�l csalogat�ak. A k�vetkez� sikeres patak�tkel�s ut�n balra v�ve az ir�nyt, meg�rkeztem kedvenc kis gerinc�nk alatti szikl�s r�szhez. Mondhatn�m, hogy Z-bet�re v�ve a figur�t felm�sztam a szikl�k mellett a gerincre, de sajnos ez nem igaz. T�bbsz�r meg-meg�llva, iszonyatosan zih�lva, n�ha igencsak er�lk�dve siker�lt el�rnem a gerincet. Ezt a kimagasl� teljes�tm�nyt az erd� faline h�l�zat�n azonnal meg is osztotta egy nagy fakop�ncs. Azt�n csend. A tov�bbiakban s�k�t�sem �temes csattog�s�t l�legzetv�telem szab�lyos ritmusa k�s�rte. Nagyon sz�p ilyenkor az erd�. Az ember n�z, l�t �s gondolkodik. J�r az eszem, err�l-arr�l. Gondolatok k�vetik, kergetik egym�st.

Azt�n egyszercsak borzalmas l�tv�ny fogad. P�r �vvel ezel�tt kisebb torn�d� s�p�rt v�gig a B�rzs�ny�n. Nyomai a mai napig l�that�ak. Gy�kerest�l kicsavart, sz�l �ltal kett�t�rt t�bb �vtizedes b�kkf�k hevernek, ameddig a szem ell�t. �s ilyenkor eszembe jut, hogy mily kicsiny porszem is az ember. Itt fekszenek olyan f�k, melyeket csak g�ppel lehetne arr�bb vonszolni. �s ezt a sz�l tette. Tudj�tok, mondhatjuk hatalmas mell�nnyel, hogy ilyen-olyan-amolyan sz�lvihart-h�vihart v�szelt�nk �t ilyen-olyan magass�gban. Nem a mi �rdem�nk. Hiszem �s vallom, hogy a HEGY engedte meg, hogy folytatni tudjuk akkor t�r�nkat �s �ps�gben �rj�nk haza.

Sok�ig ker�lgettem a kismagyartorn�d� nyomait. Borzaszt� l�tv�ny. Ugyanakkor meg van a sz�ps�ge is. Hisz itt a term�szetben ez �gy van rendj�n. A gyenge elhullik, ak�rmennyire is f�j. Elk�s�ri �m az embert egy ilyen s�t�r�n sz�mtalan gondolat.

Szinte �szre sem vettem �s kijutottam a f�gerincre. Itt jobbra fordulva haladtam tov�bb �ti c�lom, Nagy-Hideg-hegy fel�. Idef�nt kezdte megmutatni igazi arc�t a B�rzs�ny. A l�t�t�vols�g lecs�kkent 15-20 m�terre �s a d�li sz�l �ltal felkorb�csolt h�krist�lyok ezernyi t� gyan�nt haraptak arcomba. Sapka persze a h�tizs�kban. De nem �reztem el�g er�t ahhoz, hogy h�tisz�komat lev�ve el�kotorjam. Ink�bb megdum�ltam magammal, hogy kem�ny vagyok. �gy t�nt, err�l egyed�l f�lem nem vett tudom�st.

L�ttatok m�r valamit sz�nesben csak fekete-feh�rben? Itt minden fekete �s feh�r. Elt�nnek a sz�nek. Ha nem l�tod saj�t szemeddel, el sem hiszed. A f�k t�rzs�n csod�latos mint�kat rajzol a z�zmara. K�szik felfel�, ki az �gakra, ahol megh�zva m�g k�l�nlegesebb alakzatokat alkot. Van valami sz�p ebben a fekete-feh�rben.

Az erd� csendj�t csak az egyre er�sebb sz�l s�v�t�se szak�tja meg id�nk�nt. A gerinc kitettebb helyein a sz�l �ltal alkotott h�hull�mok teszik egyre nehezebb� a j�r�st. N�ha �gy els�llyedek a h�ban, hogy csak a harmadik pr�b�lkoz�sra siker�l el�var�zsolni al�la a s�l�cet. A h� bet�m�r�dik a k�t�s al�, ezzel egy fokkal k�nyelmetlenebb� t�ve am�gy sem k�jutaz�snak nevezhet� t�r�mat, arcomat m�g mindig ostromolj�k a h�krist�lyok �s �rzem, hogy az otthon elfogyasztott n�gy k�pvisel�f�nk m�r nem ad el�g er�t. �s m�gis �lvezem. Mert ez egy ilyen dolog. Az ember teljesen egyed�l, kiszolg�ltatva a term�szet szesz�lyeinek, teljesen mag�ra hagyatkozva, elmer�lve gondolataiba, gy�ny�rk�dve a t�jban �szre sem veszi ezeket az apr� kellemetlens�geket. �szreveszi viszont azt, hogy mily nagy �r a term�szet. Amerre tavaly m�g sim�n el tudtunk menni, ott szinte m�r-m�r �thatolhatatlan cserj�s fogadott.

�jabb �tvonalkeres�s �s egyszercsak v�gre meg�rkeztem a Nagy-In�cra. Itt azt�n nem volt mese, el� kellett vennem a f�nyk�pez�g�pet. Nagyon r�g szerettem volna k�peket k�sz�teni a Nagy-In�cr�l ilyen sz�ls�s�ges id�j�r�sban. Term�szetesen el�ker�lt a sapka is. Fot�s szenved�lyem nem �llt meg Nagy-In�con. Inn�t kezdve igen s�r�n �lltam meg egy-egy k�p kedv��rt, melyet ujjaim egyre nehezebben viseltek. A Fokhagym�son �tkelve valahogy nem �reztem k�sztet�st egy j� s�traz�sra. A vir�gok helyett most csak a h�f�v�s k�vetkezt�ben keletkezett h�hull�mokt�l tark�llott a r�t. A Kammerhoffn�l siker�lt egy akkor�t esnem, hogy m�g az al��lt�zetem al� is havat kaptam. Szinte m�r v�rtam, hogy becsatlakozzam a „BarnaFeri”-be. Itt sem volt r�zs�sabb a helyzet, a sz�l ide is tisztess�gesen �sszehordta a havat.

De v�gre el�rkeztem a sz�nk�p�lya alj�ra. Mik�zben felfel� v�nszorogtam, eszembe jutottak azok a „veret�sek”, amikor Sifi�kkel itt pr�b�ltuk meg leszak�tani egym�st, hogy azt�n bent a h�zban j�l meg�rdemelt s�r�nket kortyolgatva, legyen mivel ugratni a m�sikat. H�t most nem volt „veret�s”, �r�ltem, hogy mozgok. Fel�rve a hegy tetej�t jelz� k�h�z, j�les� liheg�ssel nyugt�ztam napi teljes�tm�nyemet. Meg�lltam, k�r�ln�ztem �s nagyon j�l �reztem magam. Mint a r�gi sz�p id�kben. Tal�n csak a temp� kopott meg kiss�. De, ahogy mintegy 18 �vvel ezel�tt Lest�k Norbi bar�tom mondotta: „Tudod Attila, mi sem lesz�nk m�r fiatalabbak.”