Több éve tervezem, hogy erre a közösségi túrára el kellene mennem. Már tavaly meg tavalyelőtt is a Mátrában túráztunk, mikor az esemény zajlott, és nagyon tetszett. Tetszett, mert teljesen más mint a többi ilyen verseny. Itt mondenki hozzátehet valamit a szervezéshez, kőajándékokat festhetsz, süthetsz a frissítéshez süteményt, vagy tisztíthatsz utat, festhetsz jelet. Esetleg lehetsz valamelyik ponton.

Sajna ahogy közeledett a verseny napja, úgy vált egyre biztosabbá, hogy meleg lesz. Aztán nagyon meleg lett. És szélcsend. Ez a verseny teljesíthető 1 kulacsövvel, olyan sok a frissítőpont, de nekem kellett egy 2l-es itatózsák, és +2 kulacs a fejemet locsolgatni. Illetve vittem botot is, mert sok benne a meredek, és ekkora távon gyalogolsz ezeken, akkor meg már jobb a bot. Főleg annak, aki tudja használni. Érdekes, hogy a túrázók milyen rövid botokkal mennek, nem úgy a sítúrázók! Én 130-as BD ultra trail botot vittem, Kovács Zsolti, akivel az utolsó 40-et mentem, meg a sítúrabotját hozta, ami 140-es. Na ezekkel lehet menni felfelé. Mentünk is. Sokat. Reggel 6-kor ébredünk a kisnánai vár udvarán ütemes dobolásra. Tök jó, rajrta simán készvagyok, 7-kor szaladunk is fel a hegyekre. Én elég szépen kocogok, mégis folyamatosan előznek, már előttem vannak vagy 30-an. Ti tudjátok... Aztán benéznek egy elágazót, így Oroszlánváron az 1. EP-n elsőnek csippantok. Juj. Ekkor már fenn járunk a hegyen, nem előz meg csak PappGabi, és 3 román srác. Elég jó tempót mennek, egy ideig megyek velük, de nem erőltetem, leszakadok. Kékes előtt JB ér fel rám, együtt megyünk fel, aztán le Parádra, majd fel Galya, le Mátraalmás. Örülök, hogy velem jönnek, legalább nem futom el. Almáson sokat vannak a ponton, ezért lelépek, és innen tökegyedül megyek. Másodszorra Galyán (39km) már erősen érzem, hogy nagyon kellene ennem, de iszonyat meleg kezd lenni, nem megy az emésztésem, csak inni tudok, sok víz, kevés kóla. A fejlocsolósba még jeget is kapok. Na most jön a D-i oldal, és le Lajosháza, itt kell okosan, nehogy megsüljek. 6p-esekkel lazán megyek lefelé. Kicsit meglep, hogy vissza kell mászni Mátraházára. Az útvonalnak csak ezt a részét nem jártam be, és elfelejtettem megnézni, úgyhogy a 32fokban ez a 367m szintemelkedés több mint meglepő, károgósra fogom, de gyorsan lenyugtatom magam. Mháza ponton 2 román ki, én be. Lajosházára már tényleg lefelé. Utána enyhén emelkedik, szépen kifutom, de benézek egy iszonyatosan nagy követ, és irgalmatlanul nagyot esek. Rendes könyöklezúzós, kigurulós. Örömmel állapítom meg, hogy jó a hidratációm, meg az izomzatom is, mert semmi görcs sehol. Azért gyaloglósra veszem, és csak ahol elérem a bükkösöket és megcsap az első nem forró fuvallat, kezdek futni. Elérem Mátraszentimrét (60,5km), ahonnan előző héten futottam a következő 20-at, azelőtt meg az utolsó 47-et. Teljesen esélytelennek érzem, hogy ezt a 67km-t innen még ki lehet bírni, sírni kezdek futás közben. Nem is tudom miért. Talán tudom mi vár rám. A ponton ismét 2 román ki, én be. 5. vagy, nyomjad, mondják. Jól teszik, most ez kell nekem. Leülök, hogy na most enni kell, mert így csúnya megborulás lesz. Banán, sütik, kenyér is lecsúszik, meg kevés kóla. Persze hányinger van, azért futok tovább át Mátraszentistvánra. Itt is jobban szoktam magam érezni télen, mikor sötötben kőrözök fel-le a pályán. idén utoljára jan5-én voltam itt. Akkor jobb volt, pedig kemény intervallum edzés volt, 7kör/66p. Lefutok szorospatakra, a srácok itt is előttem mennek ki a pontról. Nem lehetek olyan rossz, ha ezek nem távolodnak, én meg húzom a féket még mindíg, majd estefelé kezdem nyomni neki....ha még lesz mit. Ágasvár nagy mumus. Ez több versenyen kifingatott, óvatosan futok felfelé, illetve inkább botozok, mert meredek. Az EP után gondolom átugrok a vilanypásztoron, nem fogom itt kerülgetni a rétet. Túloldalon 2m-es kerítés. Mászok. Beverem a térdem. Úgy kell neked, barom. Fallóskúton rendesen utólérem a 2 román srácot. Hát nem őszinte a mosolyuk. Hagyom, hogy menjenek, megint próbálok enni-inni. GPS elemem off, de a ponton Ica-néni ad elemet. Oda vagyok meg vissza a segítőkészségétől. Egész jól is vagyok, jól megy a lefelé Mátrakeresztesre. Innen sok gyaloglás, a meredek kitett réten, a napon. Magasan van még a nap, küldhettem volna a fejlámpámat szurdokpüspökibe. Hidegkúti th maga egy csoda. 82-nél vagyok, és nézem, ahogy ezek itt heverésznek, sütögetnek. Innen lehet átnevezni a 98-as távra. Az egyik román átnevez. Én bepakolom az esti cuccot, és kifejezetten sokat eszem. Felmarkolom a géljeimet is, biztonságot ad, nyomom is befelé innentől őket. Muzsla aljában összefutok az egyik román sráccal aki igazából kolozsvári magyar gyerek (Kovács Zsolt). Felfelé nagyon keményet gyalogolunk, itt egy picit túltoltam, a lefelé nagyon rosszul esik, a ponton le kell ülnöm, és most érzem először, hogy már nagyon-nagyon fáradt vagyok. 95km-t mentem a hőségben, hányingerem van kb. 8 órája, elég volt. Közben befut a pontra Nyakas Gabi, úgyhogy lövünk. Persze ő sem néz ki jól. Mondjuk az lenne a furcsa, ha bárki egy ilyen nap után jól nézne ki... Sajna még János-vára előtt utólér, és felfelében együtt megyünk, meg még egy darabig. Mondom is Zsoltnak, menjen vele, én nagyon készvagyok. Kezdenek jönni a hűvösebb fuvallatok, de én csak egyre rosszabbul vagyok. És 100-nál ez a köves, iszonyatmeredek oldal nagyon kemény. Bot nélkül nem menne, tuti. Aztán most jön a Havas, ami 600 szint. Havas aljában erdőben már sötét van, felvesszük a fejlámpát. Én megyek elől. Szerintem a hüvösben beindult az emésztésem, hényinger jobb, de full el vagyok éhezve. A bozótosnak nem akar vége lenni, ahogy a hegynek sem, pedig nagyon-nagyon ennem kéne, szédelgek. Csúcson markolom a hókiflit, sajtot, gumicukrot. Túrom bele a fejembe, nem érzem az ízét, nem érzek semmit, csak tudom, hogy nemsokára jobb lesz. Ennél jobbnak kell lennie. Hát nem. A pontőr meg beviszi a K.O.-t mikor mondja, hogy innentől mér csak 1000m szint. Mivan b-meg??? Ezt most miért mondtad? Ez nem hangzik egyáltalán jól. A lefelé borzalmas, a combjaim is szétvannak. De itt nincs kegyelem, hamar Fajzaton vagyunk (107,6km), és jön a következő hegy. Káva. Viszont kezd felszívódnia kaja, és ismét erőre kapok. Talán kimásztam a gödörből? Káva+Tóthegyes kifejezetten jól megy, az enyhébb emelkedőket is futjuk, Tóthegyesen radler, palacsinta, szuper a pont, kedvesek a lányok. De én csak ülök egy vizeskannán, nem tudok úgy nagyon koncentrálni egy dologra. Megvagyok, semmi extra. Ledöngetünk a köves avarban, majd fel Világos-hegyre. Ez az utolsó hegy! Itt fekszem a hátamon, Andrisnak (Lőw, ő  itt a pontőr) nem tudom megmondani mit szeretnék inni, de tetszenek a csillagok. Valamit adnak, feltöltenek maguktól, és már zúzunk is lefelé. Rohadt meredek, nyomok egy gátülést, de görcs nincs. Mi van Bali, csak nem felkészültél erre a meccsre? Meg beosztottad az erődet, meg hidratáltál? Jól csinltad? Talán. A vége kegyetlen. Gytarjánban újítják a sulit, ezért Gypata a cél. Van így benne még 80m szint és 4km. Itt és most ez azért sok. De szaladok, már inkább Zsolt fog vissza engem. Éjjel f2-re benntlehetünk. még a falu előtt egy vicces emelkedő, majd le a pincesoron, és hopp, bennvagyunk! Megeszek 1 tányér levest fél óra alatt, de totál rosszul leszek, fekszem, hányni fogok, most tutira. De mégsem. A többiek is csúnyán néznek ki, egy rövidtávos(ők hívják így a 98-at) csajhoz kijön a mentő. Azok el akarnak vinni mást is. Engem nem, mert én épp nem vagyok ott. Sikerül fürdenem, az autóban fekszem, és belealszom, mire Bori kivágja a körmeimet a mellette lévő lábujjakból, és kiszedi a kullancsokat.

6-kor kelek, kopog a szemem az ehségtől. Eszem-alszom. És kb ezzel a 2 dologgal el is telik a vasárnap.

Az oldalon vannak fenn eredmények, 4. lettem, 18ésfél óra gyötrelem volt. 17,5-el nyerték, ugyanaz a srác, aki tavaly 14:50-et ment, csak akkor átlagosan 20 fokkal volt hidegebb...