Grintovec mászás sível
Bali 2017.02.16. 00:53
Ismét elmentem olasz barátommal hegyetmászni. hasonlóan jól sikerült a túránk mint januárban a Stenar-on. Túléltük. Új utat másztunk tulajdonképpen a Teranove smeri úton. Bekerült a nevem egy mászóoldalra, beszarás. http://www.friko.si/alpinizem/nova-izstopna-varianta-teranove-smeri-v-dolgem-hrbtu
Hogy ne legyen stresszes a nap, egy könnyű-rövid utat néztünk ki ebben a hegycsoportban. Jezerskoból sível felmegyünk 1500-ra, onnan egy rövid 3-as 4-es mászás, és 1800-ról lecsúszunk. Könnyű az út, elég egy félkötél, fejlámpa tuti nem kell.
f8-kor már vígan csoszogtunk a hegy felé.
A hó kicsit több mint a Karavankákban, szuper lesízés ígérkezik, kaján vigyor a fejemen permanens.
De a falhoz érve marhára az látszott, hogy a legutóbbi olvadás levitte az összes jeget róla, és a csupasz sziklán kevés friss hó van.
Én azt gondoltam, erre a büdös életbe nem mászunk fel, a jégszerszám nem tart a sziklán, annyi hó meg jég meg pont volt rajta, hogy kézzel meg nem fogod. Manu persze fapofával öltözik, picit megpróbálja. Fú, ez a mondat, hogy "Szarul néz ki, de picit megpróbáljuk, oké? " az ordas önszopatás előszobája. Okés, próbáljuk,szép az idő, nincs vihar, jó a kilátás, másszál! Én is veszem a vasakat, szépen rákészülünk. Manu elkezd mászni, jó lassan megy a kötél. Ilyenkor tudom, hogy nagyon nehéz lesz nekem. Szépen felkötöm a lécemet, igazítok egyet még a hágóvason, és megyek én is. Nehéz, technikás a dolog, de élvezzük. Vannak standok végig, jól biztosítható az út.
A vége olyan könnyű(technikailag), hogy biztosítás nélkül én megyek már elől. Helyenként combig ér a hó, és az 50-fokos hólejtőn nagyon munkás a gyaloglás. De legalább stabil, nem parázok lavinától.
Felérünk egy nagy büdös katlanba 3óra mászás után. Itt kéne legyen az út vége, de képtelenség, innen csak a lefelé van. Kicsit feszült leszek, Manu mondja, hogy feljebbmegy, körbenéz. Nagyon lassan fogy a kötél, de elfogy, úgyhogy megyek utána. Egyszer csak kiabál, hogy biztosítsam. Egy siklaperemen állok éppen, teljesen instabilan, de azért behúzom a kötelet. Remélem jól berakta a köztünk lévő 2db friends-et, mert ha esik, én is kiesek a peremből. De nem esik. A kötél 10cm-ként araszol kifelé, míg végre hallom, hogy "stand". Na, lehet próbálkozni! Odaérek egy tljesen függőleges, jégmentes, sima falhoz. Ez képtelenség, itt én nem megek fel - gondolom. Nem is látom Manu nyomait, de kiabálja, hogy ne is ott próbálkozzak, ahol ő, mert nem fog menni. Hát keresek-kutatok, verem szét a hegyét a csákánynak, aztán valahogy egy repedésben kapaszkodva félig csákánnyal, félig kézzel irgalatlan erőfeszítések árán valahogy felvergődöm. Egyszer csúszok picit bele a kötélbe. Nagyon csúnyán káromkodom. Amúgy németül beszélgetünk, de mindenki a saját anyanyelvén káromkodik ha valami nem tetszik (ő olaszul, én magyarul). Szerintem mindketten elég jól káromkodunk már a másik nyelvén, elég sokat mentünk már hozzá együtt.
Akkora eufóriába kerülök, mikor felérek a standhoz, hogy nem is gondolkozom, ő meg már hopp, el is indul tovább. Egy perc sem telik bele, már ordítozom neki, hogy látom az utat. Csak vissza kell ereszkedni, és a katlan másik oldalán egy kötélhossz! De nem reagál. Iszonyat ideges leszek, 4óra múlt, tudom hogy ez az út végig nehéz, és 700m. Rángatom a kötelet, de ez csak mászik. Aztán rájövök, hogy mivel csak egy kötelünk van, a nehéz szakaszon valszeg nem tudunk leereszkedni. Mondja is a következő standba, hogy az a helyzet, hogy leejtette az összes ékét. Bármi másban ereszkedni egyrészt drága(az ottmarad a falban), másrészt nem biztonságos eléggé. A következő kötélhossz már könnyebb, és látjuk, hogy ki lehet traverzálni oldalra. Az jó, mert a hegy K-i oldalán vannak a jó hólejtők.
2000m-en vagyunk, f6 van, nálam nincs fejlámpa, 1 kötelünk van, kajánk nincs (nem is volt) nem tudjuk hol vagyunk, de már sietünk valamerre. Van viszont fél liter vizem és síléc is van nálam! Már eltervezem, hogy majd az megy alulra, ráteszem a hátizsákot, felveszem a pótzoknimat meg a pótkesztyűmet, és arra fogok koncentrálni egész éjjel, hogy ne fagyjon el a lábujjam. Mindeközben travizunk a hólejtőn egymástól 50m-re, és lassan sötétedik.
Kiabál nekem, hogy álljak meg ahol betette a friends-et, mert nem egyszerű. Állok, várok. Nagyon nehéz ilyenkor álldogállni a hidegben, és várogatni. Látom hogy mászik át egy sziklanyelvet. Aztán mégegyet. Kiveszem a biztosítást, és megyek. Közben ő berakott nekem egyet, és eltűnt egy kiszögellés mögött. Odaérek az első sziklanyelvhez. 1m széles, fél cm jég van rajta. Állok a hóban, keresem rajta a fogást, de nincs. A hólejtő bazi meredek, ha megcsúszok a nyelven, hiába ugrok, nem tudok megállni már. A biztosítás előttem kb. 40m-el. Hát ebből bazi nagyot lehet esni. Ráragadok a jégre valahogy és lassan átlépem. Fú. jön a következő, ami már 1,5m. A biztosítás már csak 20m-re. Ezen van egy kis lépés, megoldom. Fú. Az utolsó 3m széles, nem látom hol ment át. 3x megyek fel-le a mellette lévő 10m-en hogy mit csináljak. Közben Manu már ordít, hogy menjek már. Biztosítás 8m-re. Felfelé kell kikerülnöm, de nagyon nehezen mászok fel mellette, havas-meredek, a hó alatt a szikla. Egész nap másztam, fáradt a karom, nem is értem hogyan húzom fel magam. Egész nap az ment, hogy vagy a csákány, vagy a hágóvas nem fog, mert csiszolt szikla van alatta, ezért be kellett oszani, hogy hernyócskázik fel az ember. 3, próbálkozásra sikerül most is úgy terhelni, hogy valahogy fellépek. Kiveszem a biztosítást, felmászom a standba. Akkor látom, hogy a firnbe szúrta le a csákányait, az volt a stand. Jó, hogy nem estem bele, főleg a 40m-esnél. Felmegyünk az utolsó lejtőn, és beérünk egy kuloárba.
Sötétedik-ujjongok. Kapkodva veszem a lácet, hogy még a derengésben egy picit tudjak sízni. Pár éve NHH-n volt ilyen élményem: Egyenletes porhó, kemény alappal, álom ahogy fordul benne a léc. Nem kell fejlámpa, csukott szemmel rajzolom az íveket, igazi jutalomsízés a sötétben.
Fotók összes: http://hu.fotoalbum.eu/ubalika/a879274/1
trek: http://www.movescount.com/moves/move142769998
|