Az úgy volt, hogy koralpen szombaton volt a verseny, vasárnap mentem oda. A zirbitzen meg pont akkor volt, mikor a taknyommal hadakoztam. Dreiländerattack napján Pesten kellett tárgyalnom. Bad KK-ban meg nam találtuk meg a rajtot. Azért ez már bénázás a javából. Még szerencse, hogy a börzsönyi verseny tudom hol van és mikor, és betegen is mennék rajta.

Szombat reggel már nem voltam nagyon szarul, de a múlt héten félbetegen végignyomott napok olyan szinten lecsuktak, hogy szombattól péntekig (az ugye majdnem egy hét) mindenféle edzést szüneteltettem, elvánszorogtam az autómig, azzal közlekedtem mindenhova, és figyeltem, hogy ne távolodjak el nagyon tőle. Ezeket a távokat is vánszorogva abszolváltam. Kb. pont annyira voltam aktív. mint egy átlag 40 éves magyar férfi. Aztán Cs-P nem nagyon mentem ki a lakásból sem, az azért már elég durva. Talán jgy szombaton verethetem csőgázon felfelé. Hát nem.

Ez a verseny igazi SKI-MO verseny volt mindennel: full ISMF szett kellett, mikor bementél a rajtzónába, ellenőriztek. Majdnem beneveztem, hogy akkor majd megyek a csajokkal lazában, de szerencsére nem tettem, annyi realitásérzékem azért még van, hogy ha Bali megy a versenyen, az nem reális hogy Bali nem csőgázon megy. Aladárt beneveztem, én meg a rajt után melléjükmentem, okosítottam, ő meg csorgatta a nyálát, köpte ki a tüdejét, és szerintem rohadtul utálta az apját épp. A pálya szuperül tűzve, Z-be nyomtuk fel, 2db Tragepassage-beiktatva. Apa élvezi, sut a nap, okoskodik, játsza a hajcsárt.

Nem volt sok a szint, szűk 800, de a végén fel kellett mászni egy jó meredeken, aztán végigszaladni egy keskeny gerincen, és mehettél lefelé. Külön felhívták a figyelmet, hogy senki nem hagyhat el egyetlen depót sem, ameddig nicsen teljesen átszerelkezve. Komolyan vették. A balesetbiztosítást nem nézték, ahogy azt sem hogy aladár 14 éves... A végén a keskeny gerincről le lehetett esni, azért az nekem 170-es pulzusnál nem lett volna 100%-os, de bevállalták.

A lecsúszás szuper volt, minden rohadt kis bokor, kő sárga zászlóval megjelölve, de meg is tudom érteni, mert a mezőny nagyjának 800EUR-ós TRAB léce volt, a maradéknak 700EUR D.N.A. vagy ultimate. Számomra teljesen érthtetlen, hogy emberek ilyen összegeket adnak lécért manapság, amikor pályán kívül sehol nem tutira elég a hó. Ezeknek a 700gr léceknek éppen odaér egy kicsi kő, és már benyomódott a kantni.  Szóval sárga zászlócskákra errefelé nagy igény van. Mifelénk meg inkább jó kövezőlécre. Aztán nagy meglepetésemre lefelében elment mellettünk a olasz határállomás is. Nem nyomta a gyerek, nem volt kivel versenyezni, lendületesen lementünk, és kész. Megértette, hogy végül azért nem a hobby-klass-ba neveztem, hogy pont azokat lássa (legalább az elején) akiket érdemes. Lássa hogy kell Z-be befordulni, milyen könnyeden lehet mozogni egy meredek jeges falon is léccel, és milyen ideje van az elsőhöz képest. Hát nem is lett jó eredménye, de nem is kell neki (Apu szerint nem). A hobby-ban meg vitézkedett volna az elején, van jó eredmény, de az meg minek? "Az élet nem habostorta, kisfijam, mindig az igaz utat kell járni, nem a címeket gyűjteni." És ezek után nem elég hogy szóba áll velem, hanem azt mondja nekem hazafelé, hogy tényleg jó volt ez a verseny, és tényleg egy hülye volt, hogy nem nyomta fullgázon végig annak ellenére, hogy már nem volt tétje!

Befutó szpíkerrel meg minden, de nem vártunk, inkább szaladtunk Kals-ba vizisízni délután, merthogy ott még nem voltunk, pláne vizisízni nem. És hát itt ez a jó szezonbérlet, akkor csak elmegyünk vizisízni délután Kals-ba kicsit, hogy öntögethessem a lábashavasvizet dolgomvégeztével a jó PDG bakimból.