Annyira elengedtem ezt a szombati Mátrabérc dolgot, hogy nem átallottam szerda este tolni egy Gerlitzent. Idei év nem a futkozásról szól(eddig idén 230km-t sikerült szaladni), inkább csavargok a hegyekben, síelek-mászok-repülök. Olyan ez, mint mikor a normál hétköznapok közé becsúszik egy görbe este. Szerintem egy görbe este hébe-hóba igen sokat dob utána a hétköznapokon. Ha nem történik semmi (tök mindegy mit csinálsz, ha ugyanaz megy, akkor nem történik semmi tul képpen) , elveszíted a motívációt előbb utóbb, vagy elkezdesz magadnak hazudozni, és kitalálni, hogy miért csinálod éppen azt amit.

No nem mondom, hogy ez a szerda esti vizeshavon felmenet extázis volt, de ebben a rövidnadrágos esti felmenetben a bezárt koszoshavas pályán volt valami szürreális. A reális az lett volna, hogy futok egy 15-öt, ameddig a gyerek húzogatja az evezőt az Ossiacher-seen.

De a francba a realitásokkal!

Az idei (8.) MB-en meg majd csak úgy futkozok, hú de jó lesz az, már alig várom!