Az első meglepetés, hogy 6óra Bp-ről. Ha nyomod neki 5,5. És nem a brutál foralmas A2 a 100-as alagutakkal, és sebmérőkkel, hanem mész ahogy tudsz. A lift alsó állomás 1200 körül nem sok felmenet, de már jó magas. Innen már csoszogsz, vagy kabinozhatsz is.

A tónál 2050m-en 20-25EUR-ért vannak a hotelszobák, és innen lehet válogatni mit akarsz síelni, és mennyit. Nagyon széles a spektrum, lehet gyerekkel is laposat-keveset, lehet nagyon durva dolgokat is csinálni.

Mi csüt. 5-re értünk a lifthez, esett az eső, nem akartunk megázni, felkabinoztunk. Nem volt drága, teljesen oké volt. Fent esett a hó, a prognózis nem tűnt jónak. A szervezők nem is mutatkoztak, még másnap sem. Épp kezdtem aggódni 9 felé, mikor látjuk, hogy rakják a pályát kifele. Ez itt sokkal lazább, és rugalmasabb mint a szlovák versenyek. Ők csak jó körülményekben  mennek, és a pálya viszonylag fix. 1-2 nappal tologatják, de volt hogy egy héttel tolták el a versenyt. Fura is volt a régebbi fotókat nézegetve, hogy itt mindig jó idő van?

A társaság is kisebb, és a sok magyar miatt nyilván barátságosabb nekünk. De a csapat nagyrésze nem olyan profi mint a szlovákoknál, innen nem lóg ki a magyar társaság, nem érzed kellemetlenül magad közöttük. A rövidebb pályán nincs is hágóvasas felmenet, azt bárki túrasíző meg tudja csinálni.

A rajtban ment a vicceskedés, hogy fordított-e nekem valaki. Persze, de mondták hogy up and down and up and down…easy.

Hát nem volt ízi, mert 155 fölé nem ment a pulzusom, rosszul voltam, és előzött meg mindenki. Kicsit félre is álltam, így az első szerelésnél 2 kislánnyal voltam a depóban. Nembaj, lecsúszok, és vége is…. De annyira jó volt a hó lefelé, olyan jól esett a csúszás, hogy leverettem a 2. EP-hez, felfókáztam, és megindultam a pályán. Mivel azért tudtam előzgetni, ez hajtott, a vége felé együtt mentem egy veteránnal, akit minden ponton nevén  szólították. Mint megtudtam Luka a román túrasízés atyja, emlékezete. Jó csávó, jött is befele mögöttem.  Ezeken a szabvány pályákon az eleje 1:20 körül megy, én 1:40 felett szoktam, de sajna itt csak az 1:50 valami jött össze.

A verseny után várakozás, beszélgetés, ismerkedés a helyiekkel. a dijkiosztón meglepődés, majd utána hirtelen ötlettől vezérelve lesízés a kocsihoz, léccsere végett. Vonzó volt, hogy 5 idegen Románnal, egy Székely hegyivezető lánnyal, idegen helyen lesízzünk az elég komolynak mondható ’lesízőúton’ Hát ez kb. mint a hideghegyi, azaz nincs is ilyen, de megfelelő sítudással ugye mindenhol megy szeretett sportunk, ahol van valami hó. Volt egy 3m széles 45fok körüli bozótos kuloár, meg patakpart óriás sziklákkal, meg alul erdő kiálló kövekkel.

A kocsinál sokáig búcsuzkodtunk, majd megindultam felfelé a sötétben. Visszavergődtem a ’lesízőúton’ a letörésig, de mivel reggel óta nem ettem, fent a viharos szél, a hóesés és a vércukorszintem hosszan biztosította az élményt, hogy  a messzeségben vibráló fények egy másik elérhetetlen világhoz tartoznak.

A hétvége igen jónak ígérkezett hiszen nagy társaság gyűlt össze, és Indian Joe vezetésével a legjobbat kaphattuk minden alkalommal. Köszönjük neki a túravezetéseket! Jövőre biztosan ott a helyünk!