végül 3-an utaztunk, Laci, Áron, Én. Mivel ez a hegy is engedélyes (sőt csak a Dny oldalról mászható, a kisararát 3 éve nem mászható, kb háborús övezet), megbíztuk Burhant, hogy intézzen papírt, de akkor már hotelt is, meg akkor már öszvért is. A vége egy 475EUR pakk lett, szállásokkal, hegyen full ellátással, fuvarokkal, 3-heggyel, de guide nélkül. Írtuk nekik, hogy gyorsan mozgunk a hegyen, nem jó ha valaki ott lassít, az odatalálás meg majd csak megy.

Van-ba repültünk, ami elég klassz hely Török viszonylatban, 1700m-en van egy 400m mély tó, ami 80x120km, azaz elég nagy, hogy csináljon időjárást, és a környező hegyek csapadékviszonyain kissé javítson. Ez fontos, mert fák nélküli félsivatagban vagyunk 300mm alatti csapadékkal. A hó is kevés, a kövek kint vannak, még jó hogy régi lécet vittem.

Reggel már megyünk is kifele Juszuffal az első hegyre: Artos Dagi 3537m. Elhagyjuk a települést, a kutyafalkát, és 2000m körül csatolunk, tologatunk fölfelé. 3000 felett elég nehéz. A firn felolvad, a Nap éget, a levegő kevés, de az utat találjuk, szépen felérünk. A csúcson 2 retek osztrák, akik anyira tuskók, hogy nem akar válaszolni az én szép osztrákomra. Mikor Laci is felér, odébbmennek 20m-el....

Lecsúszunk a direkt úton, de ezen a hegyen az É-i oldal bárhol csúszható-mászható. Ha mentek, a helyiek 10x szörnyűbben festenek le mindent, mint amilyen. Simán mehettünk volna ezen is fel lavinacucc nélkül. A firnes helyzet miatt viszont egy aluvas, firnvas ajánlott, a lavinaszett nem árt ha ott van, de 90% nem kell. A kövek mérete, a hó vastagsága olyan, hogy kevés helyen indulhat meg. Ezen a hegyen a lecsúszó vége egy keskeny kuloár, de az oldalfal tuti kiolvadva tavasszal, azaz onnan sem jöhet. Érdemes úgy indulni, hogy délután érj a csúcsra, akkor a kiolvadt firnen jössz le, és az nagyon kafa.

Juszuf-hotel-vacsi-másnap Dogubayazit.

Na ez már egy igazi porfészek. Mocsok, por, kopárság. Reggel megyunk is az Ararathoz, mert a köv 2 napban van némi esély a csúcsra. Akklimatizáció nincs még, de hát majd gyorsak leszünk. 2000-ig autózás, onnan gyaloglás, a cuccot hozzák a lovak. 2500-től lehetne csoszogni, de érdemes a lovakkal tartani, mert nem szeretik a melójukat, és inkább hazamennek ha akadály van. Estére fel kell érni, mert a hegyen nagyon nem szeret a paci sötétben. Sok a farkas, és bizony molesztálja a 4lábút. Nyomot ugyan nem láttunk, csak rókát, de a 'horseman' nak puskája is volt.

Sajna egyetlen sátorban voltunk. Az előző 2 nap a teázás miatt nem aludtam, most már a tea+helyhiány miatt. Én nem tudok 50cm-n aludni. Sőt múmiában sem. Teázás után sem. elkezdődött a leépülés.

Ja, érdekes élményben volt részem az indulás reggelén, mert hát 3 csavar kiszakadt-fellazult a nem javított lécemen (törött movement response 2012-eset vittem (89mm), az egyiket javítottam 3 éve, kiszakadt egy tenyérnyi a tetejéből). Nálam mindig van drót, 2K ragasztó, kötél, csavar. Kitakarítottam a lyukakat, kiszárítottam, beragasztottam mindbe 4db bükkfa fogvályót. Reggel már csak egy 2mm fúró kellettt volna, ami sajna nem volt. Végigjártam pár autószerelő műhelyt, de sem az akkusfúrót, sem a 2mm hegyet nem ismerték. A nyelvet sem, de Californiából segítettek minket ebben folyamatosan. Az egyik bele akart tolni egy 4cm hosszú önfúró lemezcsavart, a másik 5mm-el akarta fúrni egy görbe szárral. Na ahol viszont minden volt, szuperül megcsináltam, de a teát nem úsztam meg. A pohár mondjuk nem volt annyira rémisztő mint albániában a források mellé kikötött plébögre, de lehetett aggódni. Pénzt persze nem akart elfogadni. Mosolyogva ballagtam visszafelé, még a tenyeremen éreztem a csavarhúzó nyomását, mikor úgy rendesen, tutira megfogja a csavar...és arra gondoltam, hogy Austriában vagy Svájcban hogy intéztem volna ugyanezt...és mennyiből...és hogy néztek volna rám. Pedig emigránsaink némileg nagyobb hányada vágyik oda mint ide. Mit keresnek azok az emberek?  Tényleg ennyire csak a pénz számít, hogy megvegyed a nagyobb kocsit, hogy jobb legyen az orvosi ellátás, olcsóbb a kaja meg a fűtés? Ja, és én mit keresek itt, Kurdisztánban? Meg előttünk a csehek, meg utánunk a franciák? Ott jobb, de mégis ide jössz, ha élményt akarsz a kényelem helyett? Nehéz ügy, asse tudjuk mit akarunk. Illetve most épp tiszta a cél:  fel akarunk menni erre az 5167m-es vulkánra.

Tehát a hosszú, de rövid éjszaka után 7-kor nekifogunk a hegynek, hogy talán felmegyünk, de a mai még nem éles. Ezt mondtuk, de közben persze azt gondoltuk, hogy úgyis felmegyünk erre a dombra rohadjunk meg. Persze ehhez pofa kéne, úgyhogy finomkodtunk a kijelentésekkel, de határozottan mentünk. A meteo jót adott, de délutánra felhőset. Én konvekciós feláramlásból eredő kumuluszos összeállásra gondoltam, nem néztem meg alaposan a szinoptikát. 4500m-ig lehet léccel menni. Ez elég általános, 1-2-300m lehet benne. Fent lefújja lent úgyis elég a téli útra. Laci látszólag nem volt 100as, hátul jött, tegnap sem jött fel este velünk 3800-ra. A gyerek befertőzte indulás előtt. 4500-on egy érdekes forma aláhajló kő alá fektettük a léceket. mindig beszúrom, ha van elég hó, és van védett hely, ha jönne egy kő, lavina stb. Most FEKTETTÜK a léceket....ne FEKTESD a lécedet a beszállásba, ha nem tudod mi lesz, mikor keresni kell. Egész jól mentünk 4900-ig, itt már Laci előretört, de haladtunk vele. 5000-en mikor felléptünk a gleccserre, már nem lehetett látni sokat, és volt szellő is. Áron kicsit belassult, én most kivel menjek. Elkezdtem Laci után rohanni, de elvesztettem, sőt elmentem a csúcs mellett is. Itt már nem volt tréfa az idő, arra gondoltam, hogy lefele szembeszélbe kell menni, és hogy vajon hova erősödik még. Áronnál nincs navi. Fasz vagy, hogy otthagytad. Erre hirtelen előtttem a csúcstömb, Laci jön lefelé. Állok a viharban a glattjégen. Eddig nem vettem hágóvasat, mert helyenként rá tudta nyomni a szél a havat az üvegjégre. Állok az üveghegyen, nézem Laci jön le... - 50m a csúcs Bali, felmész? Kell hágóvas! Hát nem akartam őt váratni, meg amúgy is harapdálta a hideg a lelkem, gondoltam ez egy gyökérség, innen menni kell. Kértem, igazítson a kapucnimon, mert fagy az arcom. Maszk persze minek. Ujjaim már nem érzem, pedig mozgatom rendesen. Oly tempóval jött a vihar, hogy kesztyűt sem cseréltem. Elindultunk lefelé tempósan, bekapcsolták a fagyasztót. Néha teló elő, merre is kell menni? Egyszer csak Laci nincs mögöttem...állok a viharban üvöltök-forgok. Laci elveszett...lehet nem értett egyet az iránnyal? Mindegy, csak már le innen, mert itt hamar meghalunk. Elkezd lejteni a terep, kéne a hágóvas, de emlékeztem, hogy ahol lejt a gleccser ott vége is van...hadd csússzak lefelé...látás nincs, a szememre ránő a hó, hogy fogok látni bármit, ha befagy a szemem? Basszus, ez meredek, már zuhanok párat, gyorsulok...hol vagyok, ez gáz, le fogok zuhanni!  Olyan szerencsém van, egy hópárkánynál a botjaim tövét fogva, verve a jégbe megállok. Hágóvas felvétel a jégen, hogy minden pillanatban tovább csúszhatok. Minden izmom feszül, nehéz, de sikerül az egyiket jól, a másikat rosszul felvenni. Na akkor traverz Ny-nak..ott az út 80m-re...kár hogy nem sikerült észrevenni a térképen, hogy a gleccser CSAK a normál úton végződik a plató végén, bárhol máshol 2-300m-t jön lefelé. Hát igen, azért jó lehet előre tudni, hogy miben lehet megdögleni adott helyen. Itt ebben: vihar-mellémész-kicsúszol. Vagy: vihar-mellémész-megfagysz. 10m körül leesik az egyik vas, és megint csúszok..most egy magyobb párkányról csapódok, de megússza a bakancsom, pedig iszonyat odaverem. Vas fel, traverz...elérem az utat...megúsztam. Leérek a lécek környékére. Áron hív, fogalma sincs hol van, ereszkedik. Majd ás barlangot, reméli megússza az éjjszakát. Lacit hívom...semmi. Keresem a lécet, de vihar van körülöttem is meg a fejemben is...nem tudok koncentrálni a helyre. Le kéne menni, hogy tudjak szólni  Burhannak, illetve el tudjunk indulni Áront-Lacit keresni, ha úgy alakul. Elindulok lefelé, esek-kelek a beszakadós hóba, 2x borzalmasan elbőgöm magam, de az legalább jól esik.

Lent a szakácsunk megörül, de mikor mondom mi a szitu, megrezzen. Én ülök, teázok, remegek, nézem a hegyoldalt. Áron jelentkezik, mondja hogy miket lát...nincs is messze, utánam 2órával már a tábornál van. Laci miatt nem aggódom, tudatosan arra gondolok, hogy neki ez nem lehet sok, le fog jönni, csak a lécét keresi. Hát azt nem gondoltam, hogy sötétig csinálja mindezt, és ő is gyalog jön, mert már nem képes megsízni a hegyet.

Fekszünk megint a 3x50cm-n, mindenki az ólban, pára, bűz, és a melegségnek az a formája, amit csak ilyen helyzetek után ilyen helyen tudsz megtapasztalni.

Megint nem alszom, féj az ujjam, megfagyott. De másnap hajnalban tolom bele a fagyott bakancsba a lábamat nylonzacskóval, mert fel kell taposni a lécekért. Reggel lencse van a hegy felett. K-i fúj, szélárnyékban mászunk. Olyan nehéz az elindulás, hogy nevetem magam néha. Mit akarsz te ott rongybaba? 4ó taposás után megvannak a sziklák, szerencsére van némi látás, 40p és fogjuk a léceket Áronnal. Jó, hogy nem hoztunk hágóvasat (Áronnak tegnap eltört egy kicsúszásnál), mert vagyok annyira perverz, hogy rongybaba nekifogna a csúcsnak. Illetve mire lecsúszunk, már jön a szaridő, ömlik a hó, sorra mennek a hózivatarok, na most nem lennék a csúcson. (ja, előbb kihagytam, hogy: szaridő-eltévedsz-belédcsap a villám).

Gyorsan összeszedjük a cuccot, a pacik megjönnek, lekullogunk.

1 nap zombizás itt-ott, este már Süphan Dagi lábánál nemalszunk egy hotelben. Laci klotyón tölti az este nagyrészét, nekem csak a gyomromban van +2bar. Reggeli nélkül tamáskodva megyünk ki a hegyhez...fog ez menni? Persze. 1 órával vagyunk gyorsabbak, mint a frissen érkezett francia csapat. Elég szakadtnak tűnünk mellettük, de látom rajtuk, hogy látják kik vagyunk. Jó hegy ez, csak a teteje nem tudni hol lehet, van egy 1km x 1,5km kráter összegyűrve. A lefele 45-50fokkal indul, utána fimon völgyben suhanunk haza. Legjobb sízés a túrán.

Sokat adott a dolog, mióta hazajöttem, elég sima vagyok, tetszik a világ.