Szombat reggel 4:35.kor felcsatoltam a tornácon a lécemet, és átcsoszogtam Királyrétre. 6km. Porhó, de a keréknyomban it-ott víz. Fókával csúsztam le a P3szögön, és hirtelen be is neveztem. A mezőny előtt akartam indulni, ha már kijárják, nem poén sível. Elindultam egy olyan intenzitással, mintha 5órásat akarnék futni, de csak 4kmh-val haladtam. Pont mintha egy buszgumit húznál láncon a futóversenyen. De azt mégsem csinálja senki, mondjuk mert nem jó. Emezt meg csinálják, mert jó. Fura lény a sapiens.

NHH-n világosodott, a pont már nyitva, amin először elcsodálkoztam, mert futva is korán szoktam indulni, és jó eséllyel nem találok egyetlen pontot sem nyitva. Most viszont húzom a buszgumit, nyitnak a pontok. A pályán fókával csúszok le, nem élvezkedek, rámegyek a gyorsaságra…. Ment is a gondolkodás, melyik lécem kéne vinni. Ha a régi trab-omon (1050gr, 171cm, 77mm kötés alatt) lett volna egy 150gr kötés, azt vittem volna. A versenylécet kizártam, mert hótaposásra a 65mm nem jó, illetve tuti lesz kő, elreccsentem salgóváron, és gyalogolhatok bakiban krétig. Végül egy Movement response-ot vittem, 1200gr, 90mm széles, ez nem süllyed annyira a hóba. Sajna egy 400gr kötés van rajta, de a versenycipőmmel (alien 1.0) meg lehet még hajtani. Így a feltapadt havat nem számítva 2,6kg volt lábanként a kolonc. Hát igen, ez már nem annyira szaladós, mintha az 1,5kg versenycuccal mentem volna. De nem bántam meg, volt kő rendesen a lejjebbi részeken, és azért a síélmény is más vele.

Magosfáig fókával mentem, az Égésbércen, illetve csóvi után nem érdemes sehol levenni. A zöld lefelé klassz volt, de miklós-tetőnél arra a 300m-re levettem a lécet is, és átsétáltam ezt a szakaszt. Iszonyú köves, nem szerette volna a fóka. A lefele egészen feketevölgyig használható volt. Innen ismét fókával Magyar-hegyig. A hullámvasút Jancsi-hegy után nem egy sizős hely, de hatalmas hó volt, egyszerűen jobb volt itt léccel sétálni mint bakancsban, és annyira változatos és szép ez a szakasz, hogy jól elvoltam. Salgóvár előtt volt egy kis eléhezés, de amúgy a túrán végig teljesen rendben voltam energetikailag. A Magyar-hegy alsó 200m szint volt az egyetlen szakasz, amelyik kifejezettem kellemetlen volt. Ez itt egy kőlejtő, nyáron innen jön el a termik, növényzet alig, kiálló kövek számolatlanul. Kétoldalt bokrok, hogy ne legyen ’B’ terv lefelé. És már vagy 5 órája jöttem, a combom sem volt már annyira penge ekkora kihíváshoz. Lent Magyar-völgyben az EP-n fókáztam fel 2x-ra. Hanák rétig -pont mint futva – az örökkévalóság, onnan a meredek már csak egy csemege, hogy jutalmul meglegyen a 2.NHH is. A lesízés a grófin viszont tényleg jobb volt, és NHH-n a siléces teljesítésnek tul. képpen vége is van, mert 20p körül lecsúszol különösebb erőlködés nélkül Krétre. És ezen a napon tényleg végig lehetett menni, mert a fogadó előtt csatoltam. Az utolsó lesízés 10 pontos volt, a túra legjobb része. Alul, ahol már kilaposodott, a keményre döngölt havon pont frankón szaladt a léc, tarthatott volna akármeddig ez a siklás!