Csütörtök későn indultunk, csak Temesvárig vezettem, és ott alukáltunk egyet egy csodás benzinkúton. Pénteken délben értünk a parkolóba(1200m), hó alig, viszonylag nyirkos meleg volt, gyorsan fel is mentünk a lanovkával a ködbe. Jól látszott, hogy a vízesés aljáig még így is le lehetett sízni, onnan meg már csak 10p séta az autó. Ez elég hóbiztos, mert becsúsznak a lavinák, azaz itt jó tömör hó van jó sokáig.

Szállást nem foglaltam, de pont üres volt a 2 napra ugyanaz a szoba, ahol tavaly voltam Laciékkal. Gyorsan ki is vettem, és már csoszogtunk is feljebb a hegyre. a régi de nem keményre fagyott havon volt 10-15cm por, jónak ígérkezett a dolog.

Szombaton Matykó és Juli felmentek a ház fölé csúszni egyet. Ebből az lett, hogy jól eltűntek a K-i oldalon, én pedig egyre idegesebben vártam a rajtot, és hogy megjelenjenek. A rajt csúszott, mert be kell várni, hogy a lanovka felhordjon mindenkit a tóhoz. Végül 12 körül nekiiramodtunk, 1400m szint, 14km pálya. Az elejében a fiatalok elhúztak, utánuk pedig kialakult egy 7-es brigád. Együtt mentünk, előzgettük egymást. Érdekes-izgalmas volt. Többen nagyot zakóztunk a verseny hevületében. Én egy lefelében való utóléréskor nem lassítottam meg magam a letörésnél, túl nagy volt a tempó, beleestem a kuloárba, ahol egy kő is volt középen, ami megfogta a léc orrát, én meg 2x is átpördültem. A hó klasszul lehűtött, de talpra estem, és égettem is tovább. Meg is lepődtem, milyen jól mennek a lefelék, pedig a székely és a román ellenfelek nem ügyetlenkedtek. Az egyik gyerek közöttünk full versenycucc, de egy 4csatos bakiban nyomta. Hát ő mindenkit vert a lefelében. Végül már csak egy 30 körüli román gyerek volt előttem, akitől az utolsó depóban megkérdeztem, hogy van-e még öregfiú előttem? Monda, hogy csak 1, de az messze. Utána megkérdezte, hogy ugye akkor ő nem ellenfél nekem? Á...dehogy, te nem. 

De végül olyat nyomtam felfelé, hogy hörögtem, folyt a nyálam, hogy beérjem ezt a 'nem ellenfelet'. Sajnos maradt köztünk kb. 5mp, nem tudtam gyorsabb lenni, de ritka élvezetes verseny volt. Dijkiosztó után mentünk még egy laza 300m szintet, és sokáig vacsoráztunk-beszélgettünk a helyiekkel a menedékházban.

Vasárnap reggeli előtt (8-10 ig van...???) Matykóval felmentünk a gerincre, ahonnan egy jó lefelé látszott a tóhoz, még érintetlen hóval. Jobb lett volna valami síléc a verseny-piszkafák helyett, de hát tegnap lusta voltam lemenni értük. Ellenben a 3. fordulóban mindkét csavar elnyíródott a jobb bakimban, innentől nem volt már baki a baki. Mivel 40fok feletti meredekségen voltunk, inkább lekullogtam, és ahol enyhült, onnan traverzálgattam csak lefelé. A gyerekek elmentek Joe-bácsiékkal túrázni, én pedig a kocsihoz lekullogtam a másik lécemért. Sajna csak 1-re értem fel, de azért még tudtam fent is egy jót csúszni, mielőtt búcsút veszünk egymástól és megkezdtük voltna a hazacsúszást. A lesízés sem gyerekjáték, kitett, meredek a vízesésnél. Parkolóból f5-ös indulás, 100-as tempó, úgyhogy 11utáni Nógrád lett belőle. Jövöre menni kell ismét, de lehet még idén! A helyiek azt mondják, május elején szokott lenni a hómaximum, és juli elejéig kitart, amikor már bicajjal szoktak feljárni a tóhoz, síléccel a hátukon.